Államalapítás ünnepe. Augusztus 20. Csendben autózom haza a nulláson. Nyomogatom a rádiócsatornákat. Semmi sem fog meg. Lánchíd rádión szól az István a király musical mix. Megállok. Gondolkodom. 2 napja "véletlenül" kint voltam a Városligetben és élőben hallgattam. Most is elvarázsolt, ahogy már 6 éves kislányként. Azóta is hála a szüleimnek, amiért nem gondolták, hogy túl fiat...
Vihar utáni, aratás előtti csend
Július van. Pár nappal beléptünk az oroszlán havába. Pazarul ontja a nap az élet verőfényét. A tavasz ígéret, a nyár beteljesülés. Írok, mert a perzselő hőség után jött egy kis enyhülés. Abban a melegben nem tudtam írni. Nem is akartam. Pihenés. Elmélkedés. Ezért aztán ez most egy filozofikusabb bejegyzés. Pár gondolat az elmúlt időszak folyamatairól. Az idei rák hava minden sz...
Gondolatok a munkáról
Fél 10 van. Most értem haza. A műhelyből. Hosszú nap volt. Fáradt vagyok. Boldog vagyok. Égek. Ott legbelül.
Vajon mi kell ahhoz, hogy egész nap dolgozz valamiért? Amiért nem fizetnek. Amiből nem tudod mennyi pénzed lesz. Aminek nem ismered a kimenetelét. Aminek nem kőbe vésett a sikere. Amiről annyian le akarnak beszélni. “Hülyeség.” “Nem fog működni.” “Ezt te komolyan gond...
A Camino sztori – Hogyan lett kutyám?
Tartozom egy összefoglalóval. Kérdeztétek miért lett kutyám. Sokan. Sokszor. Jogosan. Az én életvitelem mellett. A pörgés mellett. Na pont azért. Hogy tanítson. Hogy kibillentsen. A komfortzónából. Abból ami már olyan jól megy. Amit már nem kell tovább gyakorolni. Segítsen változtatni. Fejlődni. Egy helyben maradni. Kivárni. Elengedni. Nem akarni. Nem ragaszkodni. Nem görcsölni...