IMG-689

Jöttünk, láttunk, beköltöznénk, Everness

Tagadhatatlanul itt a nyár. Túl vagyunk az első közös fesztiválon. Everness. Már tavaly is terveztem. De valahol elcsúsztam a tér-időben és mire eszméltem már vége volt a nyárnak. Pedig milyen egyszerű is lett volna csak magamra figyelni. Idén ott kellett lennem. Kutyával. Először úgy volt nem megyek. Aztán jött a telefon, félárú jegy, csak menjek. Péntektől vasárnapig. Persze vigyek sátrat. Aludni. Meg hálózsákot. Meg kutyát. Minden tartozékával. A táljával. A játékaival. A kajájával. Amikor az, aki eddig dupla adag váltás ruhát vitt hirtelen két pólót visz három napra, hogy legyen hely még egy gumicsontnak.

Nem vagyok egy fesztiválozós típus. Talán azért ment ilyen könnyen ez a pár nap, mert ez nem is az. Kevés helyen van ennyi pozitív, tudatos, izgalmas ember összecsődítve. Nem is tudom ki élvezte jobban, én, vagy Cami. Ennyi játékot, dicséretet, figyelmet, szeretetet és kényeztetést megszervezni sem lehetett volna neki. Na meg a sátorban alvás. Imádta az anyaföld közelségét.

everness_1Nekem pedig tovább folyt a tanulás. Általa. Alázat, türelem, elfogadás, elengedés. Elengedni az aggódást, hagyni hogy belemásszon a tóba, játsszon a nagykutyákkal, elengedni a pórázt és bízni hogy visszajön, ahogy bízni abban is, hogy nem eszik fel a földről olyat, amit nem kéne. Hagyni őt tapasztalni. Bízni magamban. Bízni abban, ami van. Abban, ami történik.

Szétválasztani őt és engem. A dicséret nem az én dicséretem ahogy a megrovás sem. Enyém csak a felelősség. A vállalás. Amit vállaltam vele. Azzal, hogy magamhoz vettem.

Elengedni az akarást, a ragaszkodást. Mindahhoz, amit ÉN látni, hallani, érezni akarok. Megélni azt, ami történik, amit látok, hallok, érzek. Nem akarni többet, sem kevesebbet. Elfogadni. Hálát adni azért ami van. A VANság végtelen harmóniájában létezni.

Türelmet gyakorolni a szereteten keresztül. Kivárni és nem siettetni. Alázatosnak lenni minden pillanatban. A körülmények ellenére. Egy nő legfontosabb bölcsessége.

Persze így is megvolt miért kellett ott lennem. Anélkül hogy akartam volna. Csak hagyni kellett, hogy megtörténjen. Barátok. Pihenés. Beszélgetés. Nevetés. Sírás. Fotózás. Játék. Elmélyülés. Zene. Gyönyörködés. Mehndi a kézfejemre, hogy segítsen az úton… és egy tanító akinek a lénye oly sok év után megérintett. Fordulópont. Mérföldkő. Most volt itt az ideje, hogy találkozzunk. Most lettem kész rá. A következő időszakban tőle fogok tanulni.

Az Everness pedig egy áldás. Itt tudnék élni. Egész évben. Ebben a közösségben. Ebben a hangulatban. Ebben a közelségben. Együttlétben. Szeretetben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.